Olyan, mintha egy mini ex jönne láthatásra?
Az újszülött gyerekekre szokták ugye mondani, hogy három dolgot tudnak, enni, aludni és hasonlítani (más verziókban sírni és üríteni). No, a nagyobb gyerekeknél bővül a lista, és később kardinális kérdéssé nőheti ki magát a “hasonlítós” menüpont, különösen akkor, ha éppen elvált szülők gyerekéről van szó. Ezt a tényt megint nem én találtam ki, nagyjából napi szinten kerül szóba a Második feleség bloghoz tartozó fórumunkon a kérdés (ehhez tudsz csatlakozni, görgess legalulra a posztban), és leginkább abban a kontextusban, hogy a nevelt gyereket az édesanyjától örökölt, tanult – és leginkább rossz – vonásai miatt nehéz elfogadni az apukák oldalán, nevelőként. Új asszonyként irtó nehéz miniben látni azt, ami miatt a párunk feladta az előző kapcsolatát, azt, amiről már hallottunk korábban sokat, és most a közös utódban testet ölt megint. Ahogy Muhi Mária családterapeuta, pszichológus kérdésemre elmondta, morgolódni lehet ugyan emiatt, de ez ritkán eredményes. Mit érdemes tudatosítanunk, mielőtt kikelünk magunkból, és csupa olyasmit vetítünk a gyerekre, amit később megbánhatunk?
![anyjara_hasonlit]()
Miniben kiköpött anyja (Fotó: Deviantart, OfAllThePrettyPeople)
A pszichológus véleménye
“Ez ismét egy olyan jelenség, amely minden hagyományos családban előfordul, a mozaikcsaládokban viszont látványosabb és hirtelen lép fel, ezért ötlik annyira szembe. Szóval az a legtermészetesebb törekvéseink egyike, hogy a szeretett személyek – ebbe persze magunkat is beleértjük – vonásait felfedezzük az utódainkban. Egy idő után, ha ezek a személyek már nem lesznek annyira szeretettek, akkor egyre inkább az utált tulajdonságaikat fedezzük fel a gyermekekben. Az igazán nagy baj akkor származik ebből, ha kizárólag a negatív tulajdonságokat találjuk meg. Ez a saját és a lízingelt gyerekre egyaránt romboló hatású” – hívja fel a figyelmet a szakember. Mint mondja, védekezni azonban lehet a jelenség ellen, a következő lépések mentén:
1) Próbáljunk meg minden gyereket egyediként és megismételhetetlenként kezelni. Olyan különleges személyként, akinek jó és rossz tulajdonságai egyaránt vannak, és tudatosítani, hogy ezeket a tulajdonságokat a legváltozatosabb kombinációban – innen-onnan örökölték, sőt: tanulták!
2) Legyünk óvatosak, mert szavainknak, megbélyegző mondatainknak önbeteljesítő hatása lehet!
3) Semmi szükség arra, hogy összekössük a rossz tulajdonságot, cselekedeteket az anyukával. A problémákat próbáljuk szétválasztani, és ne fogjunk mindent a válásra! Csak azt, amit muszáj.
+ tipp a Második feleség blogtól: figyeljük meg, sőt várjuk ki türelemmel, a láthatások alatt is lehet csiszolni a kicsit, egy idő után tetten érhető lesz a személyiségében az is, amit nálunk tanul, szed magára. A példamutatás nem smafu!
Muhi Mária: Munka- és szervezetpszichológus, pedagógiai szakpszichológus, családterapeuta. Tanulmányait az ELTE-en és BMGTE-en végzte. Fő szakterülete a pár- és családterápia. Egyéni terápiákban nagy hangsúlyt helyez a kliensek saját erőforrásainak feltárására és megerősítésére. Kiemelten fontosnak tartja a tesi-lelki egyensúly megteremtését segítő technikák átadását (autogén tréning). A Magyar Családterápiás Egyesület vezetőségének tagja. Elérhetősége: www.csaladban.hu
Ha érintett vagy valamilyen szempontból (ex- vagy új asszony vagy, netán nevelt gyermek, másodszor nősülő férfi,
ne habozz írni ide!
Lájkolj a Facebookon is, illetve csatlakozhatsz az ottani zárt csoportunkhoz is, ha második feleségként beszélgetni volna kedved, ide kattintva!
Az újszülött gyerekekre szokták ugye mondani, hogy három dolgot tudnak, enni, aludni és hasonlítani (más verziókban sírni és üríteni). No, a nagyobb gyerekeknél bővül a lista, és később kardinális kérdéssé nőheti ki magát a “hasonlítós” menüpont, különösen akkor, ha éppen elvált szülők gyerekéről van szó. Ezt a tényt megint nem én találtam ki, nagyjából napi szinten kerül szóba a Második feleség bloghoz tartozó fórumunkon a kérdés (ehhez tudsz csatlakozni, görgess legalulra a posztban), és leginkább abban a kontextusban, hogy a nevelt gyereket az édesanyjától örökölt, tanult – és leginkább rossz – vonásai miatt nehéz elfogadni az apukák oldalán, nevelőként. Új asszonyként irtó nehéz miniben látni azt, ami miatt a párunk feladta az előző kapcsolatát, azt, amiről már hallottunk korábban sokat, és most a közös utódban testet ölt megint. Ahogy Muhi Mária családterapeuta, pszichológus kérdésemre elmondta, morgolódni lehet ugyan emiatt, de ez ritkán eredményes. Mit érdemes tudatosítanunk, mielőtt kikelünk magunkból, és csupa olyasmit vetítünk a gyerekre, amit később megbánhatunk?
Miniben kiköpött anyja (Fotó: Deviantart, OfAllThePrettyPeople)A pszichológus véleménye
“Ez ismét egy olyan jelenség, amely minden hagyományos családban előfordul, a mozaikcsaládokban viszont látványosabb és hirtelen lép fel, ezért ötlik annyira szembe. Szóval az a legtermészetesebb törekvéseink egyike, hogy a szeretett személyek – ebbe persze magunkat is beleértjük – vonásait felfedezzük az utódainkban. Egy idő után, ha ezek a személyek már nem lesznek annyira szeretettek, akkor egyre inkább az utált tulajdonságaikat fedezzük fel a gyermekekben. Az igazán nagy baj akkor származik ebből, ha kizárólag a negatív tulajdonságokat találjuk meg. Ez a saját és a lízingelt gyerekre egyaránt romboló hatású” – hívja fel a figyelmet a szakember. Mint mondja, védekezni azonban lehet a jelenség ellen, a következő lépések mentén:
1) Próbáljunk meg minden gyereket egyediként és megismételhetetlenként kezelni. Olyan különleges személyként, akinek jó és rossz tulajdonságai egyaránt vannak, és tudatosítani, hogy ezeket a tulajdonságokat a legváltozatosabb kombinációban – innen-onnan örökölték, sőt: tanulták!
2) Legyünk óvatosak, mert szavainknak, megbélyegző mondatainknak önbeteljesítő hatása lehet!
3) Semmi szükség arra, hogy összekössük a rossz tulajdonságot, cselekedeteket az anyukával. A problémákat próbáljuk szétválasztani, és ne fogjunk mindent a válásra! Csak azt, amit muszáj.
+ tipp a Második feleség blogtól: figyeljük meg, sőt várjuk ki türelemmel, a láthatások alatt is lehet csiszolni a kicsit, egy idő után tetten érhető lesz a személyiségében az is, amit nálunk tanul, szed magára. A példamutatás nem smafu!
Muhi Mária: Munka- és szervezetpszichológus, pedagógiai szakpszichológus, családterapeuta. Tanulmányait az ELTE-en és BMGTE-en végzte. Fő szakterülete a pár- és családterápia. Egyéni terápiákban nagy hangsúlyt helyez a kliensek saját erőforrásainak feltárására és megerősítésére. Kiemelten fontosnak tartja a tesi-lelki egyensúly megteremtését segítő technikák átadását (autogén tréning). A Magyar Családterápiás Egyesület vezetőségének tagja. Elérhetősége: www.csaladban.hu
Ha érintett vagy valamilyen szempontból (ex- vagy új asszony vagy, netán nevelt gyermek, másodszor nősülő férfi,
ne habozz írni ide!
Lájkolj a Facebookon is, illetve csatlakozhatsz az ottani zárt csoportunkhoz is, ha második feleségként beszélgetni volna kedved, ide kattintva!
