Nehezen fogadtam el, hogy a kistesó érkezése nem kirobbanó örömöt és boldogságot váltott ki a lízingelt fiamból, aki idegenként fogadta öccsét. Teljesen természetes volt, hiszen a terhességemet sem asszisztálta végig napról napra, pusztán kéthetente volt alkalmam mesélni neki, mi is zajlik odabent. Amikor megszületett a kicsi, nyilván “nem volt jó” semmire, nem adott visszajelzéseket, nem lehetett vele értelmesen játszani, még inkább távolodott és idegenítette magától.
A terhességem előtt voltak rítusaink a naggyal, amik csak róla szóltak, amik a biztonságérzetét talán fokozták a kéthetenkénti ide-oda utazgatás során, de a kicsi mellett kevesebb időm jutott rá a láthatások alatt. Eddig a fürdés volt a közös móka, de egyrészt már nagyfiú (erről elmélkedtem korábban itt, miért nem kell nekem jelen lenni, ha pancsol), másrészt este altatom az öcsit, nem tudok két helyen lenni, olyankor apás program van tehát. A tesó elfogadása közben tetőfokára hágott, ezzel már nincs is gond, ellenben a nagyobbal így megritkultak a személyes interakcióim.
Hordozókendő és kávé
Éreztem, hogy nincs ez rendjén, ki szerettem volna találni valamit. Erre nagyon jó eszköznek bizonyult a háti hordozás, hordozókendőben. Ebben alszik a kicsi a hátamon többször is napközben, így van egy-egy óra, amit a naggyal tudok tölteni, és nem kell a kúszó-mászó, az anyukájára erősen tapadó öcsin tartani a fél szemem. A nagy már tudja, hogy ha veszem elő a hordozókendőt, egyrészt kicsit el kell csendesedni, hogy az öcsi aludjon hamar, másrészt a következő óra az övé (és ha az apja is otthon van, az övé is), ha nincs más sürgős dolog. Ilyenkor szoktunk kreatívkodni, építeni, repülőt hajtogatni, illetve újabban kávézni![:)]()
Koffeinmentes kávét főzök, és a nagy is mindig kér – ha jól érzem, olyankor is, amikor egy porcikája sem kívánná – , keresek a titkos rejtekhelyemen némi finomságot, marcipános csokit, sütit, és azt kínálom mellé. Koccintunk, majd negyed órát beszélgetünk, míg elfogy a fekete. Felnőttes dolog, ráadásul csak velem űzi – az apja ugyanis nem kávézik. A kávé mellett észrevétlenül ki tudom kérdezni az iskolai gondjairól és örömeiről, arról, hogy otthon mi a helyzet, és ő is ilyenkor tesz fel okos kérdéseket a világ dolgairól, rólunk. Ez leginkább vasárnap délutánonként bizonyul hasznosnak, mielőtt hazaindul vele az apja, ezzel mintegy megkoronázzuk a hétvégét.
![ujsagiro_hurci_lego]()
Ezt a figurát a férjemtől kaptam – ismer, a hordozás a nagy kedvencem :)
Főzés és szójáték
Rengetegszer sikerül a nagyot bevonnom a főzésbe is, imád fontoskodni, mindenféle konyhai eszközt használni, aztán ebédkor kijelenteni, hogy miatta ilyen finom az étel. Ilyenkor is nagyon őszinte, megnyílik nekem, sokat beszélgetünk, közben a kedvencünknek, a szójátéknak hódolunk (mondunk egy szót, az utolsó betűjével kell a következőnek újabbat mondani). Persze azt se bánom, ha a konyhapulton felszaporodnak közben a játékok, mert ha ott nyüzsög körülöttem, megint a közös időt szaporítjuk.
Babakocsi és mászóka
Ha jó idő van, az altatás idején olykor inkább babakocsiba pakolom a kicsit, és a naggyal elindulunk a játszótérre. Megvárjuk, míg az öcsi elalszik, begurulunk a tett helyszínére, és kezdődik a játék. Mászókázom, csúszdázom, libikókázom vele (mielőtt a jóérzésű szülők felhördülnek, kistermetű anyuka vagyok, gyerekméretekkel, egy játszótér sincs veszélyben ezektől az akcióimtól, ha rám jön a játszhatnék). Múltkor a nevelt fiam meg is állt rohangálás közben, odaállt elém, és annyit mondott: “Hát ez tök szuper, más anyuka ilyet nem csinál szerintem!” Dagadt a keblem a büszkeségtől, és éreztem, oly rég volt már ilyen, amikor jó pontot gyűjtöttem be nála. Mert szerintem ez nagyon fontos, akkor is, ha vér szerint nincs közöm hozzá.
Nálatok van hasonló rítus?
További, (nevelt) gyerekekkel kapcsolatos írások itt!
(A nyitóoldali kép forrása itt.)
Ha érintett vagy valamilyen szempontból (ex- vagy új asszony vagy, netán nevelt gyermek, másodszor nősülő férfi, ne habozz írni ide!
Lájkolj a Facebookon is, illetve csatlakozhatsz az ottani zárt csoportunkhoz is, ha második feleségként beszélgetni volna kedved, ide kattintva!
A terhességem előtt voltak rítusaink a naggyal, amik csak róla szóltak, amik a biztonságérzetét talán fokozták a kéthetenkénti ide-oda utazgatás során, de a kicsi mellett kevesebb időm jutott rá a láthatások alatt. Eddig a fürdés volt a közös móka, de egyrészt már nagyfiú (erről elmélkedtem korábban itt, miért nem kell nekem jelen lenni, ha pancsol), másrészt este altatom az öcsit, nem tudok két helyen lenni, olyankor apás program van tehát. A tesó elfogadása közben tetőfokára hágott, ezzel már nincs is gond, ellenben a nagyobbal így megritkultak a személyes interakcióim.
Hordozókendő és kávé
Éreztem, hogy nincs ez rendjén, ki szerettem volna találni valamit. Erre nagyon jó eszköznek bizonyult a háti hordozás, hordozókendőben. Ebben alszik a kicsi a hátamon többször is napközben, így van egy-egy óra, amit a naggyal tudok tölteni, és nem kell a kúszó-mászó, az anyukájára erősen tapadó öcsin tartani a fél szemem. A nagy már tudja, hogy ha veszem elő a hordozókendőt, egyrészt kicsit el kell csendesedni, hogy az öcsi aludjon hamar, másrészt a következő óra az övé (és ha az apja is otthon van, az övé is), ha nincs más sürgős dolog. Ilyenkor szoktunk kreatívkodni, építeni, repülőt hajtogatni, illetve újabban kávézni
Koffeinmentes kávét főzök, és a nagy is mindig kér – ha jól érzem, olyankor is, amikor egy porcikája sem kívánná – , keresek a titkos rejtekhelyemen némi finomságot, marcipános csokit, sütit, és azt kínálom mellé. Koccintunk, majd negyed órát beszélgetünk, míg elfogy a fekete. Felnőttes dolog, ráadásul csak velem űzi – az apja ugyanis nem kávézik. A kávé mellett észrevétlenül ki tudom kérdezni az iskolai gondjairól és örömeiről, arról, hogy otthon mi a helyzet, és ő is ilyenkor tesz fel okos kérdéseket a világ dolgairól, rólunk. Ez leginkább vasárnap délutánonként bizonyul hasznosnak, mielőtt hazaindul vele az apja, ezzel mintegy megkoronázzuk a hétvégét.
Ezt a figurát a férjemtől kaptam – ismer, a hordozás a nagy kedvencem :)Főzés és szójáték
Rengetegszer sikerül a nagyot bevonnom a főzésbe is, imád fontoskodni, mindenféle konyhai eszközt használni, aztán ebédkor kijelenteni, hogy miatta ilyen finom az étel. Ilyenkor is nagyon őszinte, megnyílik nekem, sokat beszélgetünk, közben a kedvencünknek, a szójátéknak hódolunk (mondunk egy szót, az utolsó betűjével kell a következőnek újabbat mondani). Persze azt se bánom, ha a konyhapulton felszaporodnak közben a játékok, mert ha ott nyüzsög körülöttem, megint a közös időt szaporítjuk.
Babakocsi és mászóka
Ha jó idő van, az altatás idején olykor inkább babakocsiba pakolom a kicsit, és a naggyal elindulunk a játszótérre. Megvárjuk, míg az öcsi elalszik, begurulunk a tett helyszínére, és kezdődik a játék. Mászókázom, csúszdázom, libikókázom vele (mielőtt a jóérzésű szülők felhördülnek, kistermetű anyuka vagyok, gyerekméretekkel, egy játszótér sincs veszélyben ezektől az akcióimtól, ha rám jön a játszhatnék). Múltkor a nevelt fiam meg is állt rohangálás közben, odaállt elém, és annyit mondott: “Hát ez tök szuper, más anyuka ilyet nem csinál szerintem!” Dagadt a keblem a büszkeségtől, és éreztem, oly rég volt már ilyen, amikor jó pontot gyűjtöttem be nála. Mert szerintem ez nagyon fontos, akkor is, ha vér szerint nincs közöm hozzá.
Nálatok van hasonló rítus?
További, (nevelt) gyerekekkel kapcsolatos írások itt!
(A nyitóoldali kép forrása itt.)
Ha érintett vagy valamilyen szempontból (ex- vagy új asszony vagy, netán nevelt gyermek, másodszor nősülő férfi, ne habozz írni ide!
Lájkolj a Facebookon is, illetve csatlakozhatsz az ottani zárt csoportunkhoz is, ha második feleségként beszélgetni volna kedved, ide kattintva!
